Mindenszentek ..........................

"Mindenkiért egy-egy gyertya égjen"



Mindenszentek vegyes érzelmeket vált ki belőlem (sokan biztos nem így éreznek és azt is tiszteletben tartom ).Valahogy olyan "kötelező".Szerintem ha valakinek elmegy egy hozzátar-
tozója az nem csak ezen a napon hiányzik (nálunk,Apukám képe kint van konyhaablakban,és évszaknak megfelelően cserélődnek mellette a virágok ,és apró csecsebecsék,tavasszal tündérkeHúsvétkor nyuszi ,Karácsonykor mécses házikó és szaloncukor,bejgli darab )mégis én is
kimegyek ilyenkor a temetőbe ,az esedékes ápolási munkákat végzem, gyomlálok, gereblyézek a temetőben, mécsest gyújtok, imát mondok. Legalábbis így képzeltem…De már a megemlékezés sem olyan mint régen,valahogy itt is elért minket a rohanó világ....

Az ünnep közeledtére benépesül a temető. Ilyenkor elindul boldog, boldogtalan a temetők írányába egymást agyontaposni, hogy a következő időkre megnyugtassa lelkiismeretét.
Távol áll tőlem az ítélkezés, mégis felmerül bennem a kérdés a több tonnányi márványtömb láttán, s a naponta friss csokrok és palánták kapcsán… vajon amíg élt, ennyire szerették vagy ez csak a lelkiismeret megnyugtatására tett halvány kísérlet? Lehet, hogy presztízsből készült az emlékmű; számít, hogy mit mondanak mások; az se baj, ha az ittmaradottnak már enni sincs mit…
Népes családok jönnek, mennek, nézelődnek hangos szóval, cigarettázva; Hol is lehet az a sír, - amit tavaly láttak utoljára?
A közelben nyugdíjasok egy csoportja ecseteli, kivel mi lett tavaly óta. A rikácsoló előadás messzire hallatszik…
Egy nagymama az unokával. Amíg az idős asszony kertészkedik a rózsaszínbe öltöztetett kislányka a sír fedőlapján fetreng, egyre csak azt ismételgetve:
- Mikor megyünk már?
Az emberek jönnek mennek, keresgélnek. Egészen közel,valaki fennhangon vitatkozik valakivel mobiltelefonján; mit kell, és mit nem kell az ételbe tenni főzéskor…
Felnézek… a közeli sírt gondozó család egy tagja, a mellette lévő síron áll cipővel, s onnan dirigálja a többit…
Ezeknek semmi sem szent? Úgy érzem, szólni kellene nekik, aztán elvetem…
Sem a temetőt, sem a halottakat nem tartják tiszteletben…
Növekszik a tömeg; némelyek alig bírják el a sok cserepes és vágott virágok tömegét, amit majd a jövő héten m i n d e l v i s z a f a g y!De mi van a hétköznapokkal,amikor nem muszáj.......



Édesapámnak...

S hallom, ahogy, mondod: kisleányom.Senki nem hívott így, ezen a világon. Néha szeretnék gyermek lenni újra.Öledbe bújva hallgatni a sok mesét,Fantáziád sok kacagtató történetét.Ahogy simogatsz, még mindig látom,S hallom, ahogy mondod, kisleányom.Senki nem hívott így, ezen a világon.Emlékszel?- hogy varázsoltál nekem?Nagy kópé voltál, s elhitetted velem,Hogy a sok csoki, a ruhámban terem.Aztán később, amikor unokáid lettek,A sok bolondságot velük is megtetted.Tudod apa, sokszor gondolok reátok,S nem is tudom, hogy köszönjem meg,Gyermekkoromat, azt a mesevilágot.