Judica emlékére !

Nem tudom miért és nem tudom kiért,
elmentél, s itt hagytad a magányt.
Azóta is fáj, s a gondolat kisért:
Az Úristen nem volt ott talán…

Sötét kezeket, és vak tekintetet
Látok, ha behunyom szememet,
Gnóm, gonosz acél-ördög integet
… Mária s a gyermek megremeg.

A vad indulat fogja el szívemet:
Üvölt a csönd, a szív megszakad,
Az út elején, vajh ki lehet,
Ki megteheti, hogy elragad?

Nem tudom, az idő gyógyít-e vagy sem,
Nem kapok választ, pedig keresek.
Kicsilány, ha hallasz odafenn:
Isten óvjon, s védje lelkedet!


Angel Comments